Kincstár

Bégabi novellái

Bégabi novellái Nehéz kérdés - Milyen lehet a piros? - kérdezte magától a vak ember, és egy pillanatra megállt a park egyik ösvényén. Tudta jól, hogy a kék nem lehet más, csak a villamos csengetése, a zöld a zörgő kavicsoké, a sárga pedig a frissen locsolt aszfalt szaga. De milyen lehet a piros? - Mit jelent az, hogy kanyargós? - kérdezte magától a vak ember, és töprengve továbbment a piros kövekkel kirakott kanyargós járdán.

A zseb

Ez a fiú furcsa dolgokat tartott a zsebében. Volt ott gesztenye, kis faforgács, egy vörös kavics, néhány kenyérhéj, száraz falevelek és pár szem mazsola. Ahogy átment a városon, a zsebében tartotta a kezét, nehogy valamit is elveszítsen. Óvatosan lépkedett a járdán, és felszabadultan fütyörészve szívta be a füsttől savanykás levegőt.
- Te vagy az? - toppant elébe egy lány. A fiú csak nézett értetlenül. - Hallod? Tényleg te vagy?
Erre nem tudott mit felelni.
- Nem tudom - mondta, boldogan a felismeréstől, hogy tényleg nem tudja.
- Nem emlékszel rám?
Fölhúzta a vállát, félrehajtotta a fejét és úgy sandított a lányra.
- Nem. Nem emlékszem.
A lány megfogta a kezét. A fiú zavarba jött, a cipőjét bámulta és idegesen nehezkedett egyik lábáról a másikra.
- Jól vagy? Hallod, jól vagy? Mikor jöttél ki?
- Nem tudom - mondta alig hallhatóan, és a lány tekintetét kereste, hátha abból megtud valamit. - Nem tudom.
- Szeretlek - suttogta a lány, és sírva fakadt. A fiú lassan ingatta a fejét. Ezzel az érzéssel nem tudott mit kezdeni, zsebrevágta hát és fütyörészve elballagott.

Megvilágosodás

- Te, figyelj csak!
- Kuss.
- Nem, most már tényleg tudnom kell valamit. Tényleg.
- Jól van, de röviden!
- Én úgy látom ezt a helyzetet, szólj, ha tévedek, de úgy látom, hogy én egy falnál állok, te meg egy pisztolyt tartasz a tarkómhoz. Így van?
- Ügyes. Jól látod.
- És mondd csak, mióta állunk így? Biztos megvan már vagy 4-5 órája. Ugye?
- Ja.
- És nem akarod végre elmondani, hogy mit akarsz tőlem? A pénzemet akarod?
- Nem kell a pénzed.
- A kocsim kell?
- Az se.
- Akkor meg akarsz tudni tőlem valamit?
- Nem.
- Túszul ejtesz, és pénzt követelsz a rokonaimtól, meg egy repülőt valami távoli helyre?
- Nem. Nem.
- Hát akkor mit akarsz?
- Nem tudom.
- Akkor én most fogom magam, és hazamegyek.
- Rendben. De nincs harag, ugye? Mostanában olyan szétszórt vagyok.
- Semmi baj. Semmi baj.

Földi Géza

Borotválkozás közben zavarja meg a telefoncsörgés. Letörli a habot, átmegy a nagyszobába.
- Halló, ki az?
- Te ki vagy? - kérdez vissza egy kisfiús hang.
- Micsoda? Ne szórakozz velem! - mondja, és már teszi is le a kagylót.
- Ne tedd le! - parancsol rá a kisfiú, valami olyan határozott hangon, hogy a férfi nem tud nem engedelmeskedni. &undefined;Hipnotizál engem&undefined;, gondolja, még mielőtt teljesen beszűkül.
- Azt kérdeztem, - szól a hang - azt kérdeztem, te ki vagy?
A férfi fejében elindul a magnó. Ki is ő? Földi Géza, 42 éves, portás. Nőtlen, egyedül él. Ennyi.
- Ennyi? Igazán nem sok. Tudod, ki vagy? Egy senki.
- Egy senki. - ismétli a férfi gépiesen.
- Senki, ennyi, senki, ennyi - a kisfiú úgy ismételgeti ezt, mint egy óvodai mondókát - Mondd csak - szól hirtelen megfontoltan - Boldog vagy? Voltál már valaha is boldog?
Valóban, gondolja most, és számba veszi az emlékeit. Nem. Igazából nem volt soha boldog.
- Nem. Igazából nem.
- Na látod. Mindenki ezt mondja. És tudod, mit mondok én? Azt, hogy nem is leszel. Soha nem is leszel.
- Nem is leszek.
- Hát akkor mire vársz?
A férfi fölemeli a jobb kezét, a borotva megcsillan az ablakon beeső sápadt napfényben.
- Mire vársz? Tedd meg!
Persze, gondolja, igaza van a fiúnak. Követve egy légy útját, egy utolsót pillant a szobájára, nagyot sóhajt és fölvágja az ereit.

A lakásban a borotvahab illata lassú táncba kezd a tegnapi pörkölt szagával, a bútorok cinikus mosollyal állnak a megszokott helyükön. A vér kezd megalvadni a szőnyegen, a tócsában heverő telefonkagylóból egy kisfiú hangja szűrődik ki.
- Na, jól rábasztál. Erre jól rábasztál.

KAPCSOLAT

Északi szél fújt, mint mindig. Esett az eső, de csak egész finoman, nem is nagyon lehetett érezni a szél miatt.
Ő pont negyed hétkor fordult be a sarkon. Én már hamarabb ott voltam, egy félig átázott, alig parázsló cigarettát morzsolgattam az ujjaim között, állhatatosan. Most csak figyeltem, ahogy közeledik. Északra lakott a helytől, ahol én álltam, ahol mindig is álltam. Amikor felém jött, a szemébe fújta a haját a szél. Igen, ez határozottan rémlett régebbről, bár még mindig nem tudtam, ki ez a lány. Nem bántam.
Örültem, hogy ott vagyok, és örültem, hogy várok. Valakit várok, ez már bizonyosnak tűnt. Ő pedig jött. Úgy, mint rég. De mikor? És ki?
Eldobtam a csikket, új cigit vettem elő. Nem kellett meggyújtanom, már égett. Ő hátradobta a haját. Még egy lépés. Valami szépet akartam mondani neki.
- Szia - mondta ő.
Megfogta a kezem.
- Hiányoztál - mondtam.
- Te is nekem.
Ennyiben maradtunk.

MODERN MESE MODERN GYERMEKEINKNEK

Életének 34. percében elhunyt ifj. Gukker Béla.
Amikor világra jött, hangosan felsírt. Életében először vett levegőt, először látott fényt, először hallott igazi hangokat, először érezte a kórház szagát.
Először nyújtózott egy jót, aztán rágyújtott egy cigarettára, kinyitott egy üveg Kőbányait, hátradőlt, és bámulni kezdte a tévét.
Boldogan élt, amíg meg nem halt.

UTAZÁS

Mocskos vonatablak. Olajos bűz és iszonyú száraz meleg. Csupasz villanykörte a plafonon. Most elnyomok egy csikket a cipőm talpán. A falon egy hullámos fénykép, üveglap mögött. Budapest, Halászbástya.

 

taramtaram

Vészfék. Indokolatlan meghúzása büntetést von maga után.

 

taramtaram

Odakint teljesen sötét van, ha az ablakhoz hajolok, nem látok semmit, csak a saját tükörképemet. Vizsgálgatom. Igen, igen, mondom, ezt már láttam valahol.

 

taramtaram

Rágyújtok, körülnézek. Azért biztos hiányoznék magamnak, ha most nem lennék itt.

 

taramtaram

Azt hiszem, egyedül én vagyok ezen a vonaton. Teljesen egyedül.

 

taramtaram

Igen, már a piszkos kis állomáson is egyedül voltam, ahol a jegyemet váltottam meg. Azt hiszem, a pénztáros megijedt tőlem. Kelletlenül húzta el az ablakot.
- Tessék - dörmögte.
- Egy félárút kérek a Földre.

 

teteje haza e-mail címünk:

 
E-mail kuldese:
egal_kukac_agria_pont_hu




Ellenörző kód

Kérjük írja be a fenti ellenőrző kódot!